A teljes Írás minden figyelmét Jézusra összpontosítja. Az emberiség reménysége a kezdett?l a végig az ? munkáján és szolgálatán alapszik. Tehát, magától értetodik, hogy a feltámadás fogalmát -mind az Ószövetségben és az Újszövetségben- Jézus feltámadásának menete szerint kell értelmeznünk és megfogalmaznunk. Mikor arról beszélünk, hogy valaki feltámad a halálból halhatatlanságba, az egyetlen minta, melyet követhetünk, Jézusé. Minden más minta lehetségesen segíthet, de ez véges, mert mindazok akik az el?z?ekben feltámadtak a halálból, kés?bb meghaltak, mivel halandók maradtak.

Jézus feltámadásának mintája

Az els?dleges és legfontosabb minta, hogy Jézus testi formában támadt fel. A tanítványok a sírhelyénél keresték ?t, de ? már feltámadott. Feltámadása NEM volt ugyanaz, mint a mennybemenetele. Ez egy fizikai, szó szerint értelmezendo esemény volt, "ahogy megmondta" (Máté 28:6). Más szavakkal, mikor Jézus feltámadása el?tt beszélt err?l az eseményr?l, szó szerint értelmezte a folyamatot, nem pedig mint egy "szellemi" eseményt, ahogy ezt sokan magyarázzák.

Az egyik legfontosabb kérdés ez: "milyen testben jelennek meg?" (1Kor 15:35). Vajon a feltámadott test fizikai vagy szellemi? A válasz: mindkett?. Jézus egy mennyei Apával és egy földi anyával rendelkezett, így a feltámadott teste is ennek a kapcsolatnak az egyvelege volt. Képes volt egyaránt belépni a szellemi dimenzióba ("menny") vagy a fizikai, földi dimenzióba, ahogy akarata kívánta. Az Atya teljes hatalmat adott Neki MINDKÉT birodalomban, ahogy az meg van írva a Máté 28:18-ban: "Nekem adatott minden hatalom a mennyben és a földön."

Ennek eredményeképpen képes volt fizikai formát ölteni és a tanítványok képesek voltak megérinteni ?t, hogy megvizsgálják a keresztrefeszítés során kapott sebeit. (János 20:27) Képes volt enni a tanítványaival (János 21:23, Lukács 24:43). Képes volt láthatatlanná válni (Lukács 24:31) azáltal, hogy hirtelen felvette a szellemi formáját. A kérdésre, miszerint Jézus teljességgel szellemi vagy fizikai formában jelent meg, Lukács 24:36-43 adja meg a választ.

³⁶ És amikor ezeket beszélték, megállt maga Jézus ?közöttük és mondta nekik: Békesség nektek! ³⁷ Megrémülvén pedig és félvén, azt hitték, hogy valami lelket látnak. ³⁸ És mondta nekik: Miért háborodtatok meg és miért támadnak szívetekben okoskodások? ³⁹ Lássátok meg az én kezeimet és lábaimat, hogy én magam vagyok: tapogassatok meg engem és lássatok, mert a léleknek nincs húsa és csontja, amint látjátok, hogy nekem van! ⁴⁰ És ezeket mondva, megmutatta nekik kezeit és lábait. ⁴¹ Mikor pedig nem hitték az öröm miatt és csodálkoztak, mondta nekik: Van-e itt valamit ennivalótók? ⁴² ?k pedig adtak neki egy darab sült halat és valami lépesmézet, melyeket elvett és el?ttük evett.

Jézus a maga módján megmutatta nekik, hogy nem szellem, hanem "hús és csont". Megmutatta a fizikai sebesüléseit, amelyek egy szellemen nem lettek volna láthatóak. Azután pedig enni kért. Egy szellem nem képes fizikai eledelt enni.

A legtöbb biblia-magyarázó rámutat a tényre, hogy Jézus semmit nem mond arról, hogy vér is van a testében. Csupán "húsról és csontról" beszél. Míg mindez nagyon is igaz, ugyanakkor a nagyobb igazságon, miszerint Jézus fizikai testben támadott fel, nagyon sokszor átsiklanak.  Lukács f? mondanivalója a fenti idézetben éppen ez, mivel Jézus ezt az igen fontos igazságot tárta fel nekik abban a pillanatban.

Szó sincs arról azonban, hogy Jézus korlátozottvolt a fizikai világ által. Éppen ez a csodálatos abban a pillanatban, hogy Jézus, bár fizikai, mégis szabadon mozog a szellemi dimenzióban is. Nem volt korlátozott sem a szellemi, sem a fizikai világ által. Szabad bejárása volt mindkett?be, mert -mint ahogy már rámutattunk- hatalmat kapott mind a mennyben, mind a földön, mind a szellemi és mind a fizikai birodalomban.

Jézus azt mondta a samáriai asszonynak János 4:24-ben:

²⁴ Az Isten szellem és akik ?t imádják, szükség, hogy szellemben és igazságban imádják.

Más szavakkal, az Atya saját magát bekorlátozta a spirituális világba. Az ember viszont teljességgel a fizikai világra korlátozódik. De Jézus a Közbenjáró, a Híd a menny és föld között. Még tovább menve, ? a mi feltámadási Mintánk, a Példa, Aki által képesek vagyunk meglátni a saját jöv?nket. Ami ? most, azzá leszünk mi is, amelynek ? az El?futára.

Jézusnak nincsenek korlátai sem a szellemi, sem a fizikai világban. Hatalma van MINDKÉT birodalomban. Bár nem tudunk túl sokat a feltámadott testr?l, a Biblia a f? szempontokat nagyon világossá teszi, mivel az ? feltámadott teste a mintája a mi feltámadott testünknek.

KÉT KÜLÖNBÖZ? PAPI REND

A menny és a föld kett?s hatalma élvezheto lesz a feltámadott emberek számára, ahogy azt Ezékiel 44 prófétálja. Ebben a fejezetben azt vizsgáljuk meg, hogy az els? feltámadás után (a Gy?ztesek feltámadása), kétféle "papi" rend lesz a földön: a "bálványimádó papok", akik a "küls? udvarban" szolgálnak majd és a "Sádók fiai", akik hatalmat kapnak arra, hogy Istennek szolgáljanak a bels? udvarban és egyben az emberek felé a küls? udvarban (a tesben).

Ezékiel 44:10-14 elmondja, hogy ezek a "bálványimádó papok" a küls? udvarra lesznek korlátozva és az emberek felé fognak szolgálni.

¹⁰ S?t még a Léviták is, akik eltávoztak én t?lem, mikor Izrael eltévelyedett (akik eltévelyedtek én t?lem bálványaik után), viseljék vétküket ¹¹ és legyenek szenthelyemben szolgák a ház kapuinak ?rizetére és legyenek szolgák a házban: ?k öljék le az égoáldozatot és egyéb áldozatot a népnek és ?k álljanak el?ttük, hogy szolgáljanak nekik, ¹² mivelhogy szolgáltak nekik bálványaik el?tt, és lettek Izrael házának vétekre csábítói: ezért emeltem fel kezemet ellenük, ezt mondja az Úr Isten, hogy viseljék vétküket. ¹³ Ne közeledjenek hozzám, hogy nekem, mint papok szolgáljanak, és hogy minden szentségemhez járuljanak, a szentségek szentségeihez, hanem viseljék gyalázatukat és utálatosságaikat, melyeket cselekedtek. ¹⁴ És teszem ?ket foglalatosakká a házhoz való szolgálatban, annak minden szolgálatánál és mindannál, amit abban cselekedni kell.

Látszólag úgy t?nik, hogy Ezékiel itt egy földi templomról beszél, melyet felépítettek, teljessé tettek az áldozatokkal, azonban nekünk újszövetségi értelemben kell értelmeznünk ezt az Igét. Isten tervei között nem szerepel, hogy visszahozza az Ószövetség áldozati rendszerét lévitákkal egy fizikai templomban. Jézus már beteljesítette és bevégezte a b?nökért való áldozatot. (Zsidók 7:27)

Ebben a "templomban" -ahogy Ezékiel elmondja- a bálványimádó léviták engedélyt kapnak, hogy szolgáljanak a ház és az emberek felé a "küls? udvarban". Az ember azt gondolná, hogy  bálványimádók nem lehetnek hív?k, és Istennek nem kellene ?ket még beengednie sem. A tény azonban az, hogy Isten engedi ezeket az embereket szolgálni a küls? udvarban, és ez azt mutatja, hogy ezek az emberek a szívükben bálványokat hordoznak. ?k azok, akiknek rossz a fontossági sorrendje. Talán a pénz iránti imádatuk okozta, hogy félretéve a szent törvényt csalárdul pénzt szorítanak ki a közösségükb?l. Talán jobban szeretik az Egyházat, mint Istent és készek feláldozni Istennel való kapcsulatukat annak érdekében, hogy meg?rizzék a tagságukat vagy pozíciójukat az Egyházban.

Sokféle módja van annak, hogy egy hív? bálványimádóvá váljon. Keresztények, de nem Isten választottai a Melkisedek Rendje szerint. A Biblia itt egy tiszta választóvonalat húz a két csoport közé.

Ezek a bálványimádó léviták engedélyt kapnak, hogy emberek felé szolgáljanak a hústestükben - amely a küls? udvar. Mi Isten templomai vagyunk. A templomnak van egy küls? udvara (a test), egy szenthelye (a lélek) és egy Szentek Szentje (a szellem). Ezékiel elmondja, hogy ezek a világi, kovásszal kelt keresztények engedélyt kapnak Istent?l, hogy ezekben a napokban Istennek dolgozzanak, de ez csupán a földi, világi testre korlátozódik. ?k nem fogják örökölni az els? feltámadást és nem lesznek teljessé Isten Szellemével ebben az id?ben. Kés?bbiekben majd megmutatjuk, hogy nekik várniuk kell egy második, egy általános feltámadásra, amely az ezer év végén fog bekövetkezni (Jel. 20). Csupán csak akkor fognak feltámadni és fognak kapni egy megdics?ült, szellemi testet, amelyet Jézus kapott meg az ? feltámadásakor.

Ezékiel tovább folytatja és beszél "Sádók fiairól" (Melki-sedek Rend), akik bent fognak szolgálni Isten szolgálatában a bels? szentélyben (szellemi birodalom, menny) és egyben az emberek felé a küls? udvarban (földi birodalom fizikai testben). Ezékiel 44:15-19 folytatja:

¹⁵ De azok a lévita-papok, a Sádók fiai, akik a szenthelyemhez való szolgálatomban foglalatosak voltak, mikor Izrael fiai eltévelyedtek t?lem, ?k járuljanak én hozzám, hogy szolgáljanak nekem és álljanak én el?ttem, hogy áldozzanak nekem kövérséggel és vérrel, ezt mondja az Úr Isten. ¹⁶ ?k járjanak be az én szenthelyembe, és járuljanak az én asztalomhoz, hogy szolgáljanak nekem, és legyenek foglalatosak az én szolgálatomban. ¹⁷ És mikor a bels? pitvar kapuihoz be akarnak menni, len-ruhába öltözzenek és gyapjú ne legyen rajtuk, ha a bels? pitvar kapuiban és a házban szolgálnak. ¹⁸ Len-süveg legyen fejükön és len alsó-nadrág derekukon, ne övezkedjenek izzadásig.¹⁹ Mikor pedig kimennek a küls? pitvarba, a küls? udvarba a néphez, VESSÉK LE ruháikat, amelyekben szolgáltak és tegyék le azokat a szent kamarákban és öltözzenek MÁS RUHÁKBA, hogy meg ne szenteljék (tökéletesség és halhatatlanság) a népet (len) ruháikkal.

Ezékiel elmondja nekünk, hogy ezeknek a "Sádók fiainak" hatalmuk van arra, hogy Isten bels? szentélyéb?l (amely a szellemi birodalmat képviseli) a küls? udvarba (földi birodalom) átlépjenek. Más szavakkal, ugyanazzal az elhívással és kenettel fognak rendelkezni, mint Jézus az ? feltámadásakor. Hatalmuk lesz mind a szellemi, mind a fizikai világban.

Tehát, mikor Isten szellemi birodalmában szolgálnak, felveszik a len "ruháikat", de amikor belépnek a fizikai világba, gyapjú ruhát húznak (földi test). Példaképpen, mikor Jézus hirtelen megjelent a tanítványok között a kulcsra zárt szobában, akkor egyszer?en csak felvette a gyapjú ruhát. A gyapjú állatoktól származik, a len növényi eredet?. Gyapjú ruháiban állva, megmutatta a tanítványoknak a lábait, kezeit, halat és mézet evett a jelenlétükben. Mikor befejezte ezt a szolgálatot a tanítványok felé a "küls? udvarban" gyapjúba öltözve, egyszer?en csak átöltözött a len ruháiba (szellemi test) és belépett a szellemi szentélybe és elt?nt a tanítványok szemei el?l.

Az els? feltámadáskor a Gy?ztesek fognak feltámadni és ?k lesznek a Melkisedek Rend Jézus, a F?pap alatt (Jel. 20:6, Zsidók 7:17). Mind Isten szolgálatában fognak állni, mind az emberek felé fognak szolgálni mindkét birodalomban, mennyben és földön. Ellentétként állnak azok a "bálványimádó papok", akiket a szív bálványuk nem tesz alkalmassá az els? feltámadásra. Miután megtérnek, Isten engedélyt ad nekik, hogy az emberek felé szolgáljanak a földön, de korlátozottak lesznek a test által az elkövetkez? ezer évben.

Ahogy majd tisztán láthatóvá válik a következ? fejezetben, azok a keresztények, akik nem nyilvánulnak alkalmasnak az els? feltámadásra, felzárkóznak a második ezer évben, kés?bb. Mindaddig, az els? ezer évben, Isten egy korlátozott módon fogja használni ?ket, hogy tanítsák a nemzeteket Isten Szavára (Ésa. 2:2-3).

A héber és görög világkép az anyag és a szellem vonatkozásában

Vannak, akik abban hisznek, hogy az els? feltámadás azt az életet jelenti, amelyet egy keresztény akkor kap meg, mikor megigazul hit által. Ezt annak az Igének idézésével támasztják alá, hogy "naponta meghalunk" és feltámadunk az élet újságára. Ez a világkép tagadja a testi feltámadást a halottakból egy elszellemiesített világkép érdekében. Ez a világkép volt a sadduceusok hite, akik teljességében tagadták a feltámadást (Máté 22:23, ApCsel 4:1-2).

Ennek a világképnek egy másik változata azt tanítja, hogy az els? feltámadás szellemi, de a második fizikai. Ez a változat ugyan nem tagadja a halottak feltámadását, ugyanakkor nem is értelmezi helyesen a két jöv?ben bekövetkez? fizikai feltámadást. Úgy hiszem, hogy a kép teljessé válik a könyv hátralev? részében és világossá válik, hogy az említett világképek egyike sem pontos. A személyes, egyéni szinten természetesen  szükséges, hogy "meghaljunk" és feltámadjuk Krisztussal naponta. De ez csak egy árnyéka a feltámadásnak. Hit általi megigazulásunk nem önmaga a feltámadás.

A feltámadás elszellemiesítésének gyökerei a görög világképben rejlenek és a testi feltámadásnak a gyökerei a héber világnézethez nyúlnak vissza. Úgy hiszem, hogy vissza kell mennünk a kezdetekhez és tanulmányoznunk ezeknek a világképeknek a fundamentumait és ezáltal eljutunk az igazság felismeréséhez.

Miel?tt a földet megalkotta volna, Isten egy tökéletes univerzumban uralkodott teljes egyeduralomban. Mivel Isten szellem (János 4:24), valószín?leg volt egy olyan id?szak, amikor a fizikai univerzum nem létezett, legalábbis nem ebben a jelenlegi formájában, ahogyan mi ismerjük. Isten minden volt  mindenben, betöltött mindent és megnyilvánította magát a szellemi világban. Azután valami újat tett. Úgy döntött, hogy egy fizikai univerzumot alkot, a földet, annak érdekében, hogy megnyilvánítsa a hatalmát a fizikai szinten is. Ezt mi úgy hívjuk, hogy a "teremtés". Nem a semmib?l alkotott, hanem saját magából. Az univerzum az ? saját fizikai kifejez?dése vagy megjelenítése. Szó szerint értelmezve, "földi mennyország".

A fizikai anyag nem a szellemi ellentéteként lett létrehozva. Mindössze a szellem megnyilvánulása volt egy további szinten, amely már a mennyben létezett. Ugyanazokkal a szellemi törvényekkel m?ködött a szellemi szinten, kivéve, hogy ezek a tövények hozzá alkalmazkodtak a fizikai világ korlátaihoz. Ugyanígy, azáltal, hogy az ember egy morális teremtmény, ugyanezek a törvények m?ködtek alkalmazkodva az emberi létez?höz. Isten minden törvénye szellemi (Róma 7:14), de minden egyéb más dimenzióhoz képes alkalmazkodni, ahogy Isten azt helyesnek látja.

Tehát, az ember fizikai lénynek lett teremtve, de arra lett rendelve, hogy egy szellemi valóságot jelenítsen meg. Az ember tulajdonképpen a szellem megnyilvánulása fizikai szinten. Más szavakkal, az anyag is szellemi. Ezt bizonyítja Jézus feltámadott teste, amely fizikai és szellemi. Szellemi test - ez nem jelent ellentmondást.  Egy olyan testet jelent, amely  Isten eredeti szándéka volt. Ugyanez vonatkozik minden más alkotott anyagra, amelyet Isten fog betölteni, mikor ? lesz minden mindenben (Ef. 1:23). Mi is ezt fogjuk megnyilvánítani, mikor a feltámadott, elváltozott testünk "Isten teljességével lesz betöltve" (Ef. 3:19).

Az anyag nem gonosz. Isten volt mindennek az alkotója és mindent "nagyon jónak" nyilvánított (1Móz. 1:31). Isten így néz a teremtésre és ez alapozza meg Isten tervét a föld számára. Minden egyéb más nézet, amely eltér ett?l az alaptól, azt tanítva, hogy az anyag alapvet?en gonosz, az egy görög világnézetet tanít, nem bibliai, nem héber szemszögb?l tanít.  Sajnos, mikor a korai Egyház szétszóródott az üldöztetések miatt, nem kellett sok id? ahhoz, hogy elfelejtkezzenek a héber teremtés világképr?l és alkalmazkodjanak a görög kultúrához és filozófiához. Ez határozta meg a sokféle egyházi doktrinát és ezek mind velünk vannak a mai napokig.

A görög filozófusok azt tanították, hogy a szellem jó és az anyag gonosz. Azt tanították, hogy a test egy börtön a "szellemi lélek" számára és az egyedüli út elszakadni ett?l a gonosz fizikai létezést?l a test halála, mely által a szellemi lélek szabaddá lesz. Az anyagnak ez a lebecsmérl? nézete okozta azt, hogy néhányan azt tanítják, hogy Krisztus, a Szó (Logos) NEM testben jelent meg, mert hogyan is tudott volna a jó Isten ezzel a gonosz anyaggal érintkezésbe kerülni és tisztátalanná válni ezáltal?

Következésképpen, János ezt a nézetet célozta meg evangéliumának els? részében és megismételte ezt a leveleiben is. Nagyon is határozottan kijelenti: "és a Szó testté lett" (János 1:14) és akárki, aki tagadja, hogy Jézus Krisztus nem testben jött el, az "nem Istent?l van" (János 4:3), hanem az "antikrisztus" szellemét?l van.

Más szavakkal, az anyagról és a szellemr?l való nézet alapvet? eltérés a görög és a héber vallás között. A teremtésr?l való nézet alapvet?en meghatározza a végr?l való nézetet, a teremtés célját és a történelem célját Isten tervében. A földnek van egy megkülönböztetett oka a létezésre. Bár a b?n rátört a teremtésre, mégsem örökkévalóan része az anyagnak. Ez csak egy átmeneti állapot, melyet Jézus munkája közömbösít. A történelem célja, hogy a b?n és a halál eltöröltessen (1Kor 15:26) és helyére Isten lépjen, mely által végül Isten "minden lesz mindenben" (1Kor 15:28).

A föld NEM arra lett szánva, hogy elpusztuljon és t?z által elégjen, ahogy azt tanítják. A földet Isten dics?sége fogja betölteni, aki  T?zként jelent meg, ahogy Izrael látta ?t a pusztában (5Móz 4:12). A föld arra lett szánva, hogy megtisztuljon, megszentel?djön a szent jelentlét tüze által. Miért? Mert Istennek ez volt alapvet?en mindig is a célja és nem fog eltérni ett?l a szándéktól, amíg az be nem teljesedik. Isten NEM hibázik, és tervének egyetlen pontja sem hibázik.

Istennek mindig is az volt a célja, hogy megnyilvánítsa magát a fizikai teremtésben, így nemcsak a szellemi dimenzió dics?íti ?t (a menny), hanem az anyag is. A cél, hogy Isten Királysága a földre jöjjön és hogy Isten akarata meglegyen, "amiképpen a mennyben, úgy itt a földön is" (Máté 6:10). Isten céljának a csúcspontja, mikor megnyilvánítja magát az emberben, aki a porból lett alkotva, akinek neve (Ádám) azt jelenti "földi".

Az ember a föld mikrokozmosza, egy pici föld. Isten terve, hogy megnyilvánítsa magát az emberben különlegesen és az egész földön általánosan. Ezért keresi, hogy kitöltse Szellemét "minden testre" (Jóel 2:28). Ez a kezdete Isten megnyilvánulásának a földön az anyagban. De a végs? cél a halottak feltámadása, amely alkalmassá teszi a testünket, hogy Isten Szellemének teljessége bennünk lakjon.

Ha eljutunk arra a látásra, miszerint minden dolog "nagyon jó"-nak lett teremtve és ezután a b?n és halál rátört a teremtésre, ezzel megteremtjük az igazság er?s fundamentumát és kezdjük megérteni Isten átfogó tervét. A terv, hogy minden helyreálljon és nem az, hogy minden elpusztuljon. A terv, hogy minden Jézus Krisztus uralma alá legyen helyezve, nem pedig visszakozni és a teremtés nagy részét a gonosznak átadni. A terv, hogy a halottak feltámadjanak egy tökéletes, helyreállított testbe (Jézus feltámadott testének mintájára), nem pedig elhagyni a fizikai létezést és tisztán szellemi testben tartózkodni a mennyben.

A görögök azt tanították, hogy a föld egy ugródeszka a mennybe, a héberek azt tanították, hogy a menny egy ugródeszka a földre. Más szavakkal, a cél az, hogy ne elszökjünk az anyagból a mennybe, egy szellemi formába, sokkal inkább Isten megalkotta az anyagot annak érdekében, hogy a fizikai világban is megnyilvánítsa saját magát. A menny tehát lejön a földre, amelynek neve a mennyek királysága és "mi  a földön fogunk uralkodni" (Jel 5:10).

Most azonban fordítsuk figyelmünket azokra, akik elszellemiesítik vagy átértelmezik a feltámadást, azt állítva, hogy a feltámadás azt jelenti, hogy kereszténnyé leszünk vagy azt, hogy a mennybe megyünk, mikor meghalunk. Bár valóban van szellemi tartalma a feltámadásnak, mégsem értelmezhetjük csupán eszerint. Hit által valóban Életet öröklünk, de ez nem maga a feltámadás, ez a feltámadás szellemi megnyilvánulása a jelenlegi életünkben. Pál beszél a bemerítésr?l olyan értelemben, hogy az egy szimbolikus halál-az-életbe megtapasztalás (Róma 6:4), de ez nem akadályozza meg Pált abban, hogy mindezek után elkezdjen beszélni egy jöv?beli fizikai feltámadásról, mely Jézus feltámadásának mintájára fog bekövetekezni (1Kor 15, 2Tim 2:18).

Ez teljesen nyilvánvaló, tehát ne is töltsünk több id?t ezzel.

A feltámadáskor örökölt ígéretek

Nem szeretnénk itt vitába szállni a halottak tartózkodási helyér?l, miszerint a halottak a mennyben vannak-e, vagy a földben, vagy a pokolban. Ezt a témát részleteztük sokkal teljesebben könyvünkben, Az Isteni Törvény Ítéletei-ben. Amennyiben a feltámadás a téma, nem változtat a lényegen az, hogy a halottak öntudatuknál vannak-e vagy sem, elég most csak annyit tudnunk, hogy jelenleg nincsenek abban az állapotukban, amelyre eredetileg teremtve lettek.

Példának okáért, amennyiben a földben alszanak, ahogy néhányan hiszik, szükséges, hogy feltámadjank egy újfajta szellemi testbe és megkapják jutalmukat. Ha viszont a mennybe mentek halálukkor és "az Úrral vannak"  szellemi állapotban, ahogy mások hiszik, szükséges, hogy visszatérjenek a földre szellemi testükben, mivel örökségük az, hogy hatalmat kapjanak mind a mennyben, mind a földön.

Akárhogyan is, szükséges hogy óvatosak legyünk és ne aknázzuk alá a feltámadás tanítását azáltal, hogy azt mondjuk, hogy a halott hív?k már eljutottak végs?, áldott állapotukba. Az eféle látás szerint a feltámadás egy lépés hátrafelé és nem egy áldás. Tisztázni szükséges az elménkben, hogy annak érdekében, hogy egy ember megkapja teljes, tökéletesen áldott állapotát, mely a kezdetekt?l ígéret volt, annak rendelkeznie kell azzal a képességgel, hogy megnyilvánítsa Isten teljes jelenlétét a megdics?ült, de fizikai testében és egyben a szellemi testében is.

Ehhez szükség van a feltámadásra, amelyr?l a Zsidók 11:13, 39 és 40 bizonyságot tesz, ezek az Igék emlékeztetnek minket azokra, akik hitben éltek és haltak meg a múltban. Ezt olvassuk róluk:

Hitben haltak meg mindezek, nem nyerve meg az ígéreteket .... ³⁹ És mindezek, noha hit által jó bizonyságot nyertek, nem kapták meg az ígéreteket.  ⁴⁰ Mivel Isten mi fel?lünk valami jobbról gondoskodott, hogy nálunk nélkül tökéletességre ne jussanak.

Amit szükséges itt meglátnunk, hogy azok, akikr?l itt szó van, azok halálukkor akár a mennybe mentek, akár nem, nem nyertek tökéletességet. Az igazi ígéret, amely az oka a teljes teremtésnek, az az, hogy az ember képessé váljon hordozni Isten dics?ségét a szellemi testben. Ez nem teljesedhet be egy teljességgel szellemi létezésben a mennyben. Ez megkívánja ugyanazt a fajta testet, amellyel Jézus rendelkezett feltámadása után.

Sokan tanítják, hogy ezek az ószövetségi szentek mindaddig halottak maradtak, míg Jézus fel nem vitte ?ket a mennybe Magával, amikor azonban örökölték az ígért tökéletességet. Ez most nem tartozik ide, hogy ezt vitassuk, hogy felmentek-e a mennybe Jézussal, akárhogyan is, ki kell jelentenünk, hogy NEM kapták meg még jelenleg az ígéretet. Még van valami, amit meg kell tenniük. Ránk kell várniuk. Nélkülünk NEM kaphatják meg az ígért örökséget.

Jel. 22:12 azt mondja:

¹² És íme hamar eljövök és az én jutalmam velem van, hogy megfizessek mindenkinek, amint az ? cselekedete tesz.

Ez egy utalás Ésa. 40:10-re, amely így szól:

¹⁰ Íme, az Úr Isten j? hatalommal és karja uralkodik! Íme, jutalma vele j? és megfizetése ? el?tte.

Nem számít, hogy a halottak milyen állapotban vannak, nem számít, hogy az Ószövetség szentjeit Jézus felvitte-e a mennybe vagy sem, egyetlen dolog teljességgel világos: nélkülünk nem juthatnak tökéletességre. Ennek a tökéletességnek várnia kell arra a napra, mikor a teljes test megkapja a lehet?séget, hogy beleszülessen ebbe a feltámadásba. Isten átfogó, teljes munkát végez el, az ember nem lesz darabonként tökéletesítve a halál pillanatában.

Egyben mi magunk sem fogjuk el?re megkapni az ígéretet azok el?tt, akik éltek és meghaltak a múltban. Pál ezt mondja az 1Thessz. 4:15-ben:

¹⁵ Mert ezt mondjuk nektek az Úr szavával, hogy mi, akik élünk, akik megmaradunk az Úr eljöveteléig (parousia), épen nem el?zzük meg azokat, akik elaludtak.

Más szóval, nem fogunk a jelenlétük nélkül tökéletességre jutni. Ez a feltámadás ígérete. Ez az ígéret a meghaltak számára, hogy ott fognak állni az élok mellett, mikor egyszerre, egyid?ben, együtt kapják meg az ígéretet.

Nagyon jól ábrázolja ezt Izrael története a pusztában Mózes idejében. Káleb és Józsué át akartak kelni a Jordánon az Ígéret Földjére, de mivel a többieknek nem volt hitük, mindannyian visszamaradtak 40 évre. Maga Káleb és Józsué sem örökölte az ígéretet. Meg kellett várniuk azt a generációt, amely végül kézhez kapta az ígéretet. Akkor azonban együtt keltek át a Jordánon.

Ugyanezen a módon az Egyház a "pusztában" tartózkodott 40 jubileumon át Pünkösdt?l kezdve. Mivel ez egy nagyobb beteljesedés, szükséges egy hosszabb id? számára, tehát ezid?k Kálebjei és Józsuéi szükséges, hogy meghaljanak. Az ígéret számukra az, hogy életben lesznek, mikor átkelnek a "Jordánon". Ezért szükséges, hogy a gy?ztesek legyenek el?bb feltámasztva a halottakból. Mivel az ? ígéretük ugyanaz, melyet Káleb és Józsué kapott. Szükséges, hogy feltámadjanak a halottakból annak érdekében, hogy egyid?ben kaphassák meg az ígéretet, mint az id?k-végi gy?ztesek.

Azok, akik teljességgel tagadják a feltámadást

Egy sokkal széls?ségesebb szellemi látás manapság az, amely teljességgel tagad MINDEN fizikai feltámadást, az egyedüli lehetséges kivétellel, Jézus feltámadásával. ?k abban hisznek, hogy az ember halálakor egyenesen a mennybe megy, ahol az Írás teljes ígéretét megkapja és belép a lehet? legnagyobb dics?ségbe, amelyet akárki valaha is elérhetett. Ez a nézet tökéletességgel megtagadja a feltámadás szükségességét, ezzel azt mondva, hogy az emberiség célja, hogy levesse ezt az anyagi testet annak érdekében, hogy tökéletes, tiszta szellemi létezésbe jusson. Számukra visszatérni egy fizikai testbe visszalépés lenne.

Egy hasonló nézetet vallottak Jézus idejében a sadduceusok. Máté 22:23 azt mondja:

²³ Ugyanazon a napon menének hozzá a sadduceusok, akik a feltámadást tagadják és megkérdezék ?t...

Ezt a verset megismétli a Márk 12:18 és a Lukács 12:27 is. A sadduceusok NEM voltak ateisták, akik abban hisznek, hogy a halál a létezés vége. ?k egy vallásos csoport voltak, akik a lélek halhatatlanságának görög változatát tanították és hitték, hogy a halottak azonnal a mennybe mennek. Az ? szemükben ezzel nem volt szükség feltámadásra.

Pál szükségesnek találta, hogy ezzel foglalkozzon az 1Kor 15-ben, ahol egy teljes fejezetet szentelt ennek a kérdésnek. Pál megtérése el?tt farizeus volt, tehát minden bizonnyal vitába szállt e kérdésben a sadduceusokkal korai éveiben. Valamilyen módon ez a doktrina bekerült  a korinthusi gyülekezetbe és Pál úgy érezte, hogy ez a tanítás a kereszténység alapjait támadja. El?ször is emlékezteti az embereket arra, hogy Jézus fizikai testben támadott fel, amelyet szemtanúk bizonyítanak. Ezután azt mondja a 12. versben:

¹² Ha azért Krisztusról hirdettetik, hogy a halottak közül feltámadott, mimódon mondják némelyek ti köztetek, hogy nincsen halottak feltámadása? ¹³ Mert ha nincsen halottak feltámadása, akkor Krisztus sem támadott fel. ¹⁴ Ha pedig Krisztus fel nem támadott, akkor hiábavaló a mi prédikálásunk, de hiábavaló a ti hitetek is..... ¹⁷ Ha pedig a Krisztus fel nem támadott, hiábavaló a ti hitetek, még b?neitekben vagytok. .... ¹⁸ Akik a Krisztusban elaludtak, azok is elvesztek tehát. ¹⁹ Ha csak ebben az életben reménykedünk a Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk.

Pál világossá teszi, hogy Jézus Krisztus feltámadása a mintája a mi feltámadásunknak. Az egyedüli oka annak, hogy mi feltámadunk halottainkból az az, hogy Krisztus feltámadt, mint mintát adó Isten Fia.

Pál vitatkozik az ezzel teljesen szembehelyezked? sadduceus nézettel. Hogyha nincs feltámadás és az ember egyszer?en a mennybe megy halálakor, akkor Jézus nem támadott fel. És ha Jézus nem támadt fel, akkor mi még mindig b?neinkben vagyunk, mivel "a mi megigazulásunkért támadt fel" (Róma 4:25). Tehát az egyetlen út az ígérethez, ha Isten feltámasztotta Jézust a halottakból. Ha pedig feltámadott, ezzel megmutatta a mintát számunkra. Ez Pál logikája.

A mai keresztények többsége nem gondolkodik a sadduceusok módján, akik tagadták a halottak feltámadását. Azonban vannak tanítók, akik kereszténynek mondják magukat és tagadják a feltámadást. Ugyanúgy mint a sadduceusok, nem tartják fontosnak a "testünk megváltását" (Róma 8:23). Pál ezt "adoptációnak, a keresztények "nagy reménységének" nevezi (Róma 8:24). Enélkül a "remény" nélkül a halál a vég, és mindenkinél nyomorultabbak vagyunk.

Természetesen, ahogy már korábban mondtuk, a legtöbb keresztény nem gondolkodik ilyen széls?séges módon. Azonban ez a nézet felel?s a feltámadás elszellemiesített látásáért, amely akkor teljesedett ki végleg, mikor a feltámadás fogalmát átírva hit általi megigazulásként kezdték értelmezni azt. Mikor elszellemiesítették, onnan már csak egy lépés volt a halottak testben való feltámadásának teljes tagadása.

Az Írás valóban azt mondja, hogy hit által a halálból átlépünk az életbe. Azonban, az eredeti görög szót (görög anastasis), mely "feltámadást" jelent, az Írás soha nem használja, mikor leírja a folyamatot, amely által valaki kereszténnyé válik. Minden egyes fejezet értheto, világos nyelven szó szerint értelmezendo írja le, hogy azok akik, meghaltak, feltámadnak egy földi életre.

Jób félreérthetetlenül mondja el hitvallását. Azt mondja, hogy bár a férgek a testét elpusztítják, mégis "testemben látom meg az Istent" (Jób19:26) (a Károli Biblia teljességgel helytelenül fordítja le ezt az Igét, az eredeti héber szöveg a tökéletes ellenkez?jét állítja, melyet Károli "testemen kívül" fogalmaz meg, tükrözve saját hitét, nem ragaszkodva a szövegh?séghez - ford. megj.) Dániel szintén tisztán értheto formában fogalmazza meg a feltámadást,  a földben való alvás utáni ébredésként írva le. Dániel 12:2 így ír:

² És sokan azok közül, akik alusznak a föld porában, felserkennek, némelyek örök életre, némelyek pedig gyalázatra és örökkévaló utálatosságra. (az író itt a Rotherham's The Emphasized Bible fordítását idézi, mely magyarra fordítva így hangzik: És sokan a föld porában alvók közül fel fognak ébredni - egyesek a korig maradandó életre, mások a korig maradandó utálatra. - ford. megj.)

Jézus maga idézte Dániel szavait a János 5:28-29-ben, ezzel jelezve, hogy egyetértésben van Dániel látásával. Jézus azt mondja:

²⁸ Ne csodálkozzatok ezen: mert eljön az óra, amelyben mindazok, akik a koporsókban vannak, meghallják az ? szavát ²⁹  és kijönnek, akik a jót cselekedték, az élet feltámadására, akik pedig a gonoszt m?velték, a kárhozat feltámadására.

Mivel a szellemek nem támadnak fel a porból, sem nem támadnak fel sírokból, képtelenség elszellemiesíteni ezt a feltámadást és elferdíteni a Szó nyilvánvaló mondanivalóját.

A feltámadás már megtörtént?

Pál apostol er?sen kritizálta korának tanítóit, akik azt tanították, hogy a feltámadás már megtörtént. 2Tim 2:17,18 így ír:

¹⁷ És az ? beszédük mint a rákfekély terjed, közülök való Himenéus és Filétus. ¹⁸ Akik az igazság mell?l eltévelyedtek, azt mondván, hogy a feltámadás már megtörtént, és feldúlják némelyeknek a hitét.

Mit tanítottak ezek az emberek? Miben tért el tanításuk Pálétól? A legfontosabb kérdés azonban, amire muszáj választ találnunk: melyik feltámadásról beszél itt Pál?

Amennyiben Himenéus és Filétus azt tanította, hogy Jézus feltámadása történt már meg, Pál egyetértésben lett volna velük. Egyértelm?. Tehát a probléma nem az volt, hogy Himenéus és Filétus azt tanította, hogy Jézus már feltámadt a halottakból. Valami más a probléma.

Jól ismert tény volt, hogy a halottak általános feltámadása még nem történt meg. Mikor ez az esemény megtörténik, minden halott, nagy és kicsi meg fog állni Isten el?tt. Mivel Himenéus és Filétus még nem álltak meg Isten el?tt, tanításuk nem err?l szólt tehát. Ha ezt tanították volna, bolondságnak hangzott volna és Pál még a fáradságot sem vette volna említeni ezt, mivel senki nem hitt volna ennek a tanításnak.

Végül, valószín?tlen, hogy a sadduceusok tanítását hirdették volna. Láthatóan alapvet?en nem tagadták meg a feltámadás tényét, azt állítva, hogy a halál után egyenesen a mennybe megyünk. Pál leírása alapján ez a két tanár hitt a feltámadásban, azonban azt tanították, hogy a hív?k feltámadása már megtörtént.

Az egyetlen lehetséges magyarázat az marad, hogy ez a két tanár azt tanította az embereknek, hogy az els? feltámadás már megtörént. Amennyiben így volt, majdhogynem biztos, hogy tanításuk az volt, hogy az els? feltámadás, amely csak egy korlátozott számú embercsoportra vonatkozik, melyr?l Máté 27:50-54 beszél, Jézus keresztrefeszítésekor már megtörtént. Az idézett hely így szól:

⁵⁰ Jézus pedig ismét nagy fenszóval kiáltván, kiadá lelkét. ⁵¹ És ime a templom kárpitja fölét?l aljáig ketté hasada, és a föld megindula, és a k?sziklák megrepedezének ⁵² és a sírok megnyílának és sok elhunyt szentnek teste feltámada. ⁵³ És kijövén a sírokból a Jézus feltámadása után, bementek a szent városba, és sokaknak megjelenének. ⁵⁴ A százados pedig és akik ? vele ?rizték vala Jézust, látván a földindulást és amik történtek vala, igen megrémülének, mondván: Bizony Istennek Fia vala ez!

Máté az egyedüli, aki ezt az eseményt lejegyzi, kevés részletet adva csak meg. Tehát, itt állunk sok megválaszolatlan kérdéssel. El?ször is, ahogy írva van, nagyon nehéz meghatározni, hogy az esemény a keresztrefeszítés idején vagy a feltámadás idején történt. Úgy t?nik, Máté az esemény idejét akkorra teszi, mikor Jézus halálakor a kárpit ketté szakadt, de mégis azt mondja, hogy ez a feltámadás "az ? feltámadása" után történt.

Tovább menve, Máté 28:2 azt állítja, hogy egy földrengés történt a feltámadásakor. Máté az egyetlen evangélium, mely azt írja, hogy egy földrengés történt Jézus halálakor és ezt egyid?re teszi a kárpit ketté szakadásával.

Igen nehéz elképzelni, hogy halott emberek támadtak fel Jézus halálának pillanatában, valahogy nincs képben a dolog. Más kézr?l meg az ember úgy érti, hogy ezek az emberek Jézus feltámadásakor támadtak fel.

A másik nehéz kérdés, hogy ezek az emberek milyen állapotban támadtak fel, halhatatlan testben vagy pedig halandó testben, olyan módon, ahogy Lázár is feltámadott? Lázár a kés?bbiekben meghalt, sírja dél-Franciaországban van, ahol évekig mint misszionárius szolgált.

Sok itt a zavar, de jobb, ha nem kanyarodunk el messzire az eredeti kérdést?l. Himenéus és Filétus doktrinájánál tartottunk, akik azt állították, hogy a feltámadás már a múlté. Nem mondhatjuk biztonsággal, de ugyanakkor van egy második lehetséges magyarázat.

Amennyiben ez a helyzet, akkor Pál azért vitatkozott a tanításukkal, mivel azt akarta ezzel állítani, hogy a Máté 27:50-54-ben leírtak NEM az els? feltámadást jelentik. Más szavakkal, a Jelenések 20:4-6-ban leírt els? feltámadás még a jöv? és nem történt még meg Himenéus és Filétus idejében.

A mostani id?kben el?jöttek tanítók, akik azt állítják, hogy az els? feltámadás i.sz. 70-ben törént meg, Jeruzsálem lerombolásakor. A Jehova Tanúi azt állítják, hogy a feltámadás 1914-ben történt meg, mikor a föld az I. Világháború "nagy nyomorúságába" fordult. Mikor az        

I. Világháború véget ért és semmi jele nem volt, hogy Jézus visszatérne, szellemi magyarázatot adtak a próféciájuknak ahelyett, hogy elismerték volna, hogy ez is egyike volt a sok más hamis próféciának.

A probléma az, hogy senki nincs, aki rá tudna mutatni egyetlen feltámadt szentre is, mondván:

"Nézd csak, ez az ember száz évvel ezel?tt meghalt és most itt van, élo, halhatatlan, romolhatatlan állapotban. Válasszuk meg az elnökünknek, így az Írást követve uralkodhat és kormányozhat a földön!"

Hogyha a feltámadás tényleg megtörtént, akkor hol vannak ?k? Miért nem uralkodnak? Miért nem "kötözték meg Sátánt" (Jel. 20:2)? Miért nem közvetítenek igaz ítéletet és igazságosságot a földön Isten Törvénye alapján? Miért virágzik még a gonosz?

Újra csak egy magyarázatot adnak, miszerint ezek az emberek "szellemi" módon támadtak fel, olyan módon, melyet senki nem láthatott. Azt mondják nekünk, hogy szükségünk van a "hit látására", mert mindez titokban történt és ezek a szentek a mennyben vannak és igen kis befolyással vannak a földi kormányzatra.

Ezek a látások mind elferdítik a feltámadás fogalmát, azt állítva, hogy a halottak szellemi állapotban a mennybe mennek és nem Jézus feltámadott testének mintáját követik. Mindahányszor egy ember azt mondja, hogy a feltámadás már megtörtént és nem képes egyetlen feltámadott szentre is rámutatni, aki alátámasztaná az állítását, ez az ember elferdítette a feltámadás fogalmát és elfogadta a feltámadás pogány görög nézetét. ?k azok, akik azt állítják, hogy mikor a halottak feltámadnak, szellemi állapotba kerülnek minden anyagtól mentesen. Mindezek a látások lerombolják a feltámadás tanítását.

Tehát, ha bárki is jön és azt tanítja, hogy a feltámadás már megtörtént a Máté 27-ben, vagy i.sz. 70-ben vagy 1914-ben, az egész egyszer?en Himenéus és Filétus doktrináját tanítja. Légy óvatos, ne tartozz azok közé, akik a hitet megtagadják.

Miután elemeztük a feltámadást magát és a teremtés célját, lépjünk tovább és tisztázzuk a különbséget az els? feltámadás és az általános feltámadás között.