Izrael mindhárom fo ünnepe - melyekrol már tömören beszéltünk - összefüggésben áll különbözo aratásokkal. Az árpa a Pászka ünnepe körül érik be, a búza késobb, a Pünkösd ünnepekor, míg a szolo ezek után, a Sátorok Ünnepén.

Ez a három termény három ember-csoportot jelképez, melyet rövidesen bovebben kifejtünk. Az árpa a Gyozteseket jelképezi, a búza az Egyházat, a szolo a nem-hívoket. Bár mély kijelentések rejlenek mindegyik terményben, a jelenlegi tanulmányunk csupán az egyikkel foglalkozik, ez pedig az árpa.

A meglengetett árpa-kéve felajánlása

A meglengetett kéve felajánlása röviddel a Pászka után történt, ennek során a pap a tavasz kezdetekor felajánlotta Istennek az árpa zsengéjét, amelyet meglengettek "a Pászkát követo Szombat napon" (3Móz. 23:11). Ezt az ünnepet hol a zsengék ünnepének nevezték, máskor meg a hómer megszámlálásának.

Egyiptomban és Kánaánban az árpa volt mindig a legelso tavaszi termény. A héber hónap, Abib neve

("zöld kalász") kifejezetten az ebben a hónapban beéro árpára utal. A hónap legelso napján a pap kiment leellenorizni, hogy az árpa érésben van-e. Amennyiben igen, kihirdették az embereknek, hogy két héttel késobb megülhetik a Pászka ünnepét Jeruzsálemben. Amennyiben az árpa kalásza még zárt volt, szorosan tartva a magokat, a pap kihirdette, hogy további egy hónapot kell várni annak érdekében, hogy a Pászka a törvényt követve, szabályosan legyen megünnepelve.

Amennyiben ez volt az eset, egy tizenharmadik hónapot adtak az elozo évhez és az új év nem kezdodött el ezzel a hónappal. A hold hónapok csak 29 és fél nap hosszúak, tehát 12 hold hónap 354 napot jelentett. Tehát, annak érdekében hogy lépést tartsanak az évszakokkal és a nap forgásával, a héberek hozzáadtak egy szöko hónapot az évhez minden második vagy harmadik évben. Az árpa érettségi állapota mutatta meg, hogy ez a 13. "szöko" hónap lép-e életbe az adott elso hónapban, vagy az új év kezdodött-e el ezzel az elso hónappal.

Nagyon fontos dolog  ez, mivel Izrael ünnepnapjainak szibólumait tartalmazza. A Pászka a bárány halálát jelképezte, prófétai utalással Jézus keresztrefeszítésére. A meglengetett kéve felajánlása a halottakból való feltámadást jelképezte, mivel Jézus ezen a napon támadt fel. Tehát, mindaddig míg az árpa be nem érett, a Pászka ünnepét nem ülhették meg, mivel ez az élet újságát jelentette.

Jézus megjelent az Atya elott a mennyei Templomban pontosan abban az idoben, amikor a pap a földi templomban meglengette az árpát. Ez a lóbáló mozgás, fel és le, a feltámadást jelképezte. Bár Jézus már "korán reggel" (Lukács 24:1) feltámadt a halottakból, nem engedte Máriának, hogy megérintse Ot a kéve-lengetés ideje elott (János 20:17). A kéve-lengetés percében lett Jézus legálisan is élonek nyilvánítva a mennyben.

Az árpa érik be eloször

Mikor Isten a fáraóval egyezkedett Izrael szabadon bocsátása ügyében, tíz csapást küldött Egyiptomra. A hetedik csapás volt a jégeso, amely elpusztította az árpát és a lent, de a búza megmenekült. (A Pászka elott történt ez, amely a tizedik csapás idején történt, az elsoszülöttek halálának idején). Így olvassuk a 2 Mózes 9:31-32-ben:

³¹ A len pedig és az árpa elvereték, mert az árpa kalászos, a len pedig bimbós vala. ³² De a búza és a tönköly nem vereték el, mert azok késeiek.

Az árpa érett volt ez elott az elso Pászka elott, de a búza nem volt még érett.

Negyven évvel késobb látunk egy másik példát, mikor Izrael készen állt a Jordánon való átkelésre. Józsué kiküldött két kémet Jerikóba a Pászka idején (Józsué 5:10), és Ráháb elrejtette a kémeket a lenszárak közé (Józsué 2:6). Ahogy a 2 Mózes 9:31-ben látjuk, a len egyidoben volt érett az árpával. A len anyag a len növénybol készül, amely a papi ruhák alapanyaga volt. A Jelenések 19:8 mutatja meg nekünk, hogy "a fehér gyolcs (len) a szenteknek az igazságos cselekedetei".

A Pászka után egy héttel megültek egy ünnepet, melynek neve a Kovásztalan Kenyerek Ünnepe. Az emberek ekkor eltávolítottak a házukból minden kovászt hét teljes napon át. A kovász a bun jelképe, tehát a kovász eltávolítása a bun eltávolítását jelenti a házunkból (test). Ugyanezt a szimbólumot találjuk a len esetében is, len ruhába öltözni egyenlo felvenni Krisztus igazságosságát magunkra. Tehát, ezek a dolgok harmonizálnak egymással, szépen beleszove Isten tervébe Krisztussal és a gyozelmes testtel kapcsolatosan. Krisztus teste (a Gyoztesek), akiknek Krisztus a feje, hamarosan követni fogják Ot az elso feltámadáskor.

Az árpa a Gyozteseket jelképezi

A korábbiakban foglalkoztunk már Izrael három ünnepével és azok személyre alkalmazott fontosságával. Három szintet jelképeznek a megváltás folyamatában, mely megigazulás, megszentelodés és megdicsoülés. Eljött az ido, hogy ezeket az ünnepeket egy sokkal szélesebb perspektívából vizsgáljuk meg. A három ünnep a feltámadás természetét és területét mutatják be. Mindegyik termény egy embercsoportot jelképez. Az árpa, mely elsoként érik be, az elso feltámadás Gyozteseit jelképezi, a búza, mely Pünkösdkor érik be, a teljes Egyházat (általánosságban a hívoket) jelképezi és a szolo, melyet meg kell taposni, az évszak végén érik be, azokat a nem-hívoket jelképezi, akik tetteik alapján lesznek megítélve.

Ebben a tanulmányban mi csak az árpa csoporttal foglalkozunk, feltárva Isten kijelentését, melyet János elso feltámadásnak, az elso "lélek szüretnek" nevezett. Ez volt az elso "a három alkalomból az évben", amikor a férfiaknak meg kellett jelenniük Isten trónja elott Jeruzsálemben (2Móz. 34:23).

Az árpa héber megfeleloje sehoraw. Strong Konkordanciája szerint a szó nonemu megfeleloje azt jelenti "növény", míg a hímnemu megfeleloje azt jelenti "mag". Létezik egy másik szó a magra, és ez a héber szó még több világosságot teremt az árpa szimbolikus jelentésében. Ez a héber szó a bar. Az

1 Mózes 41:35 és 49-ben azt olvassuk, hogy József begyujtötte a gabonát az éhínségre való elokészületként.

Az angol szó az árpára barley, tehát a héber bar szó nagyon is lehetségesen lehet a gyökere ennek az angol szónak. Ugyanakkor a héber bar szónak a "mag" mellett van egy másik jelentése is és ez: valakinek a FIA, más értelmezésben örököst is jelenthet. Példaként, Barabbás (János 18:40) neve azt jelenti "az apa fia", Barnabás pedig azt jelenti, hogy a "vígasztalás fia" (ApCsel 4:36). Az árpa tehát a gyozteseket jelképezi, akik ismeretesek így is: "Isten fiai". Ezt a jelképet használta Izraelre vonatkozva a Hóseás 1:10, ez egy prófétikus képet fest le Izraelrol, amely szétszóródik a szántóföldön (a föld) és ezzel fiak nagy szüretjét hozza be. A János 1:12-ben így olvassuk:

¹² Valakik pedig befogadák ot, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, akik az o nevében hisznek.

Ismét, Róma 8:14 így szól:

¹⁴ Mert akiket Isten Szelleme vezérel, azok az Istennek fiai..... ¹⁶ Ez a Szellem bizonyságot tesz a mi szellemünkkel együtt, hogy Isten gyermekei vagyunk. ¹⁷ Ha pedig gyermekek, örökösök is, örökösei Istennek, örököstársai pedig Krisztusnak, ha ugyan vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt is dicsoüljünk meg....... ¹⁹ Mert a teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését.

Pál azt állítja, hogy Isten fiai egyben Isten örökösei. Pál arra a tényre mutat rá, hogy a héber szó, bar egyszerre jelent fiat és örököst. A Róma 8 volt Pál bevezetoje az Izrael-fejezetekhez (Róma 9-11). Pál azt mondja el, hogy Hóseás próféciája egyetlen úton teljesedhet be és ez Jézus Krisztus. Izrael válólevelet kapott Istentol (Jer. 3:8) és Isten kizavarta oket a házából i.e. 745-721 között. Isten még az elsoszülöttségi nevet, "Izraelt" is letépte róluk.

Ezek az egykori izraeliták soha nem tértek vissza az osi földre, ellentétben a déli királyság zsidóival. Az egyedüli mód, hogy ezek az elveszett izraeliták vissza helyeztessenek Isten Királyságába, az Jézus Krisztuson keresztül történhet meg. Pál azt mondja, hogy szükséges, hogy Isten Szelleme vezérelje oket ahhoz, hogy Isten fiaivá legyenek és Krisztusban örökösök.

Továbbá, a bar szó "szántóföldet" is jelent abban a káldeusi nyelvben, melyet a Dániel 2 és 4 használt. A szó számértéke 1251 a Strong Konkordanciában. A mag, amely a szántóföldön no egyértelmu kapcsolatban áll egymással.

Az árpa értéke

A 3 Mózes 27:16 elsodleges fontosságú az árpával kapcsolatban folytatott tanulmányban.

Így szól:

¹⁶ És ha valaki az o mezei birtokából szentel valamit az Úrnak, akkor a mag szerint becsüld meg, amely abba megy: egy hómer árpa-mag után ötven ezüst siklusra.

Isten egy hómer árpa értékét ötven ezüst siklusra ítéli meg. Ötven a Pünkösd és a Jubileum száma. Pünkösd az 50. napon került megünneplésre, a Jubileum pedig az 50. évben. Mindketto a Szent Szellem kiáradását jelképezi. Pünkösd az az ido, amikor a Szellem elolege áradt ki (Ef. 1:14,

2Kor 1:22 és 5:5). A Jubileum egy hatalmasabb kiáradást jelent, amely a Szellem teljessége (pleroma). Pál imádkozott azért, hogy "beteljesedjetek az Istennek egész teljességéig (pleroma)."

(Ef. 3:19).

Tehát, míg a Pünkösd egy foglaló, eloleg a Jubileumra, avagy a Jubileumra való ígéret, mindkettot az 50-es szám jegyzi. Az árpa 50 ezüst sékelt ér, ezzel az árpa összefüggésbe kerül a Szellem kiáradásával, mind az eloleg és a teljesség jelentésében.

A kijelentés azonnal a helyére kerül, mikor azon gyoztesek esetét vizsgáljuk, akik a kor végén életben vannak még, és a halál átélése nélkül "átváltoznak". És a kijelentés akkor is képbe kerül, mikor meglátjuk, hogy a Pászka "kovásztalan kenyere" és a len (fehér gyolcs), mely a papok ruhájának alapja, egy idoben érik be.

A zsengék törvénye

Mindezek a részletek arra a tényre mutatnak rá, hogy az árpa-csoport lesz az elso Isten teremtményei közül, akik eloször feltámadnak. Jakab 1:18 ezt mondja:

¹⁸ Az o akarata szült minket az igazságnak igéje által, hogy az o teremtményeinek valami zsengéje legyünk.

A Jelenések könyvében azt olvassuk, hogy a 144,000 Isten elott egy új éneket énekel. A Jel. 14:4 ezeket "Isten és a Bárány zsengéinek" nevezi. A zsenge azt jelzi, hogy egy nagyobb aratás következik. Maga Jézus "zsengéjük lett azoknak, akik elaludtak" (1Kor. 15:20), ugyanígy az elso feltámadás gyoztesei (a Jel. 14 "144,000-e") a zsengéjük annak, ami még elkövetkezendo. A zsenge felajánlása mindig a kezdetét (nem a végét) jelentette az aratásnak.

Pál a zsengék törvényére utal a Róma 11:16-ban, azt írva:

¹⁶ Ha pedig a zsenge szent, akkor a tészta is, és ha a gyökér szent, az ágak is azok.

A zsenge szentelte meg mindig az aratást. Amint a termés elso zsengéjét felajánlották Istennek, akár árpa, akár búza volt az, az emberek ezután hazatérhettek és learathatták a termés maradékát. Ezért mondja azt Jakab, hogy az Egyház a teremtés zsengéje. Mikor az Egyházat "learatták" és Isten házába begyujtötték, ez nem a világ végét jelenti, hanem a nagyobb aratás kezdetét.

Ugyanígy, a gyoztesek az Egyház zsengéi. Ok a "zsengék elsoi" (2Móz. 23:19), ahogy az árpa elso termését röviddel a Pászka elott ajánlották fel Istennek. Ezek azok, akik az elso feltámadást öröklik, ahogy a Jel. 20:6 mondja:

⁶ ....lesznek az Istennek és a Krisztusnak papjai, és uralkodnak o vele ezer esztendeig.

Az összes többi halott, a nem-hívok és a hívok maradéka nem támadnak fel az ezer esztendo végéig, amely után az összes halott, kicsiny és nagy feltámad. Ebben az idoben fognak a nem-gyoztes hívok ÉLETET kapni, míg a nem-hívok ítéletre mennek, ahogy ezt Jézus elmondja a János 5:28-29-ben:

²⁸ Ne csodálkozzatok ezen: mert eljo az óra, amelyben mindazok, akik a koporsókban vannak, meghallják az o szavát ²⁹ és kijonek, akik a jót cselekedték, az ÉLET feltámadására, akik pedig a gonoszt muvelték, a kárhozat (ÍTÉLET) feltámadására.

Jézus szavaiból egyértelmuvé válik, hogy a Nagy Fehér Trón idején történo feltámadásban mind hívok részt fognak venni, akiknek élet, halhatatlanság adatik, mind hitetlenek, akik ítéletre mennek. Az elso feltámadás a jobb feltámadás. Azok, akik ebben a jobb feltámadásban résztvesznek, azok azok, akik Krisztussal uralkodni fognak a Sátoros Kor ezer éve alatt.